English
A szerző Rumpler Tibor, várpalotai hajóépítő.
Mielőtt nekiálltam volna a Goat Island Skiff (GIS) -nek, már készítettem egy kenut horgászni. Az is hasonló technológiával készült, rétegelt lemezből műgyantával, üvegszövet erősítéssel. Ezért éreztem magamban a bátorságot, hogy nekiálljak egy nagyobb lélegzetvételű dolognak. A GIS az útmutató alapján tényleg bárki számára megépíthető. Azoknak ajánlom igazán, akik szeretik a hajóépítést. Nem kell hozzá asztalosnak lenni, elég, ha felismered a szerszámokat és van kedved megismerni a használatukat J. Csak azért viszont, hogy olcsóbban legyen egy hajód, nem érdemes nekiállni. Akkor csak egy véget nem érő küzdelem lesz az egész. A hajóépítés számomra olyan, mint a sportolóknak az edzés. Ha nincs, akkor már hiányzik. Az egyik GIS blogon olvastam, hogy az ember hamar függőjévé válhat a hajóépítésnek. És ha már az, akkor nem árt, ha vannak olyan barátai, akik hajót akarnak építeni és tud nekik segíteni. Különben hamar több hajója lesz, mit amennyire szüksége lenne. Ez pontosan így van! Miközben építettem a kenumat, már tervezgettem, hogy lesz egy kis vitorlásom. Ami végül is a GIS lett. Miközben a GIS-t építettem, már valami sokkal nagyobban gondolkodtam. Ez még várat magára. De biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb építek valami balatoni méretű vitorlást. Szóval így megy ez, akit elkap a hajóépítés szele …
Azoknak próbálok segíteni a következő sorokkal, akik most a GIS-nél tartanak. Habár az útmutató nagyon részletesen leírja, hogy hogyan tudjuk megépíteni, nekem mégis nagyon sokat segítettek fórumok és más lelkes GIS építők beszámolói. Sokat tanultam belőlük! Ez volt az oka annak, hogy nekiálltam megírni ezt a beszámolót. És még azért is, mert a terven kívül, az összes egyéb információt angol nyelven értem csak el. Bár nincs problémám az angollal, de még így is sokszor nehezemre esett, hogy lefordítsak hajós szakszavakat, szakzsargont. Ezért nagyra értékelem Mezix fordítását és remélem ez is segít majd másoknak. Nem az útmutatót próbálom ismételni, hanem a tapasztalataimat leírni. Azokat a dolgokat szeretném kiemelni és csokorba szedni, amiket máshogy csináltam, vagy más hajóépítőktől tanultam. Remélem, segítségedre lesz!
Anyagok
Én meranti rétegelt lemezt használtam a hajóhoz. Ennek szép színe, mintázata volt (mégis csak egy trópusi fafaj, nem pedig egy nyír furnér) és alkalmas is a hajóépítéshez. Nem mellesleg észszerű áron be is lehetett szerezni. Szerintem egyébként simán meg lehetne csinálni nyírből is, bár úgy nehezebb lenne, de bizonyára olcsóbb is. A lécek kivétel nélkül fenyőből voltak. A méretük így is olyan, ami kereskedelmi forgalomban nem kapható. Ezért mindet úgy kellett méretre vágatni asztalossal, vagy saját magamnak elkészíteni. Sajnos keményfából léceket reménytelen volt szerezni, főleg hablécnek ilyen hosszban. Remélem, így is elég erős és tartós lesz.
A műgyantát az Alvinplast-nál vásároltam. Ahogy látom, ezt az oldal is ajánlja, ahogy a Noviá-t is. Náluk pedig az üvegszövetet és a szalagot szereztem be. Arra figyeljetek, hogy a bolti áraik messze olcsóbbak a webshopnál. Szóval érdemes bemenni személyesen! Én személy szerint nem használtam el 12 liter epoxit és a hozzá való térhálósítót. Szóval ez a mennyiség biztosan elég lesz. Sűrítő por helyett pedig a csiszológépből vett port használtam, tökéletes!
Ezen a linken megtalálható a szükséges anyagok listája
A vitorlához takaróponyvát szinte bárhol lehet kapni. Sajnos probléma általában a színével van. Ki akar sötétzöld vitorlát??? Fehéret nem kaptam, de kiegyeztem egy szép kék színnel, ez még megy is a hajóhoz. Rigliket és beütőt ponyvakészítő cégeknél lehet kapni.
Festéshez belülre csónaklakkot használtam, kívülre pedig zománcfestéket alapozóval. Az egyenetlenséget kitöltéséhez lehet használni olajos fatapaszt.
Szerszámok
A hajó építése során sokféle szerszámmal ismerkedhetünk meg. Talán a legfontosabb közülük a dekopír fűrész, Azt hiszem, ez az a szerszám, amelyet a legtöbbet használtam és nélküle nem tudtam volna elképzelni a hajóépítést. Számomra a másik fontos eszköz a csiszológép volt. Nekem kétféle is rendelkezésemre állt. Igazából a kis, háromszög alakú rezgőcsiszolót szerettem a legjobban. Ez könnyű volt, befért mindenhová és elég hatékonyan dolgozott. Csak a nagy felületekhez használtam az excenterest. A kézi elektromos gyalu is nagy segítség volt, de szerencsémre tudtam használni rendes állványos gyalugépet is. Emellett hasznos volt még a felsőmaró, ezzel nagyon szép és precíz felületeket lehetett létrehozni. Persze használtam még egy csomó kézi szerszámot is (fűrészt, csiszolót, gyalut, stb.). Es végül, de nem utolsó sorban, amit szeretnék megemlíteni, hogy sosem lehet elég pillanatszorítónk. Amikor azt hinnénk, hogy ennél már nem lehet többre szükség, akkor még mindig jó volna pár plusz darab.
Összefoglalásként csak annyit, hogy a dekopír fűrész és a csiszoló volt számomra a két legfontosabb eszköz. A szerszámokból pedig nem muszáj a legdrágábbat megvenni. Teljesen megfelel a megbízható közepes kategória is. Természetesen olcsó gagyival nem lesz öröm a munka, inkább csak szenvedés …
A hajótest építése
A hajó építése során követtem az útmutatót. Szerencsére nagyon részletes és lépésről lépésre vezet végig a munkafolyamatokon. Ráadásul nem csak azért használható jól, mert hasznos segítséget ad az építéshez, hanem mert ötleteket ad a motoros meghajtáshoz, evezéshez és különböző vitorlavariációkhoz is.
Előkészületek
Az első dolog, amit csináltam, és igazán a hajóépítéshez kapcsolódik, az a rajzolás. Kirajzoltam a bordákat, oldal- és a fenékpaneleket. Szerencsére azt is megmutatja a rajz, hogy melyik elemet hova helyezzem el a rétegelt lemez táblán, így minimalizálva a kidobandó részeket. Kivágásnál figyeltem arra, hogy ne a vonal mellett vágjam ki az elemeket. Mindegyik oldalnál meg volt határozva, hogy mekkorát kell ráhagyni. Erre érdemes nagyon odafigyelni!!! Ez a rész már örömteli volt, végre valami kézzelfogható dolgot csináltam a sok tervezés és előkészítés után.
A terv szerint a következő lépés a fenéklemez és az oldalpanelek összeragasztása. Én inkább először a bordákat és a fartükröt készítettem el. Úgy ítéltem meg, hogy az összeragasztott fenéklemez és oldalpanelek túl nagy helyet foglalnak el és sérülékenyek, csak akkor készítem el, amikor az már elengedhetetlen. Pakolás közben könnyen elpattanhatnak a ragasztásnál. Én tényleg az utolsó pillanatban csináltam, de sajnos egy mozgatásnál így is elpattant az egyik elem, amit aztán újra kellett ragasztani. Amíg a hajó nem veszi fel az alakját, ezek a nagy panelek könnyen sérülhetnek. A bordákkal és a fartükörrel minden rendben ment. Ráragasztottam a merevítő léceket és később legyalultam őket a megfelelő ívre. Kézi gyaluval is meg lehet oldani, de nekem volt szerencsém használni egy házi gyártású, de jól használható “állványos” gyalut. Ezzel azért egyszerűbb volt az élet.
Az elkészített panelek és bordák összeillesztése előtt még egy dologra volt szükség, mégpedig a hajorr-lécre. Ez első ránézésre egy egyszerű léc, de elkészíteni mégsem olyan egyszerű. Háromszög alakú és folyamatosan keskenyedik. Nem tudom elmondani, hogy hogyan sikerült megcsinálnom. Csak azt tudom tanácsolni, hogy hinni kell benne és sikerülni fog. Azt hiszem, ez igaz az egész hajóépítésre is! Az útmutató a svertszekrény megépítésével folytatódik, de én nem bírtam várni, össze kellett illesztenem a hajót, hogy lássam az alakját, méretét stb. A svertszekrényt csak akkor építettem meg, amikor már a hajó rendes alakot öltött és a fenéklemez is be volt ragasztva. Igazából ekkor lehet csak beépíteni a svertszekrényt, ezért nem is csináltam meg hamarabb.
A hajótest összeállítása
Ezután igazán izgalmas rész következett, a hajó alakot öltött! Egy kis segítséggel (pontosabban négyen) megpróbáltuk összeilleszteni az oldalpaneleket a hajorr-léccel, a bordákkal és a fartükörrel. Ez volt az egyik legnehezebb feladat a hajón! Én a hajóorrléctől haladva egyesével rögzítettem csavarral a bordákat, ahogy azt az útmutató tanácsolja. Száraz próba után pedig összeragasztottam, de már másik módszerrel. Akkor már tudtam, hogy miért volt olyan nehéz összeállítani elsőre. Nem így kellett volna csinálni. Egy fórumon olvastam, hogy nem a hajóorrléccel kell kezdeni, hanem az első bordával. Így sokkal kisebb a feszültség az oldalpanelekben és utoljára már nem is olyan nehéz betenni a hajóorrlécet. És be kell ismernem, tényleg így van. Ezzel a módszerrel sok bosszúságtól szabadulhatsz meg! A következő lépés a fenéklemez beépítése. Ez már gyerekjáték az oldalpanelek után. Ez után már igazán látszik, hogy hogyan is fog kinézni a hajó és mekkora is lesz. Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra, hátralépni, és végignézni rajta. Én sosem felejtem el ezt a pillanatot!
Az útmutató a koszorúlécek ideiglenes rögzítését javasolja a következő lépésnek, hogy a hajótest merevebb legyen. Én fel is ragasztottam őket, nem vacakoltam a rögzitgetéssel (kinek van ennyi felesleges pillanatszorítója???). Sajnos nem kaptam ilyen méretben keményfa lécet, ezért ezt egy 19x45-ös fenyőléccel oldottam meg. Biztosan szebb lett volna és jobb is, ha a tervet követem és egy szép formásra gyalult fenyő-keményfa kombinációból készítem el, de higgyétek el, így is jól néz ki. Aki nem tudja, hogy milyennek kellene lennie, annak fel sem tűnik. Persze a keményfa funkcionálisan jobb, de ez van, ezek voltak a lehetőségeim.
Ezután már a svertszekrény beépítése jött. De amint már írtam, nem készítettem el előre, ezért ennek az elkészítése következett. Én eldöntöttem, hogy rétegelt lemezből készítem el a svertet üvegszövet erősítéssel. Ezért úgy alakítottam ki a svertszekrény szélességét, hogy pont beleférjen a svert, persze azért egy kis ráhagyással, mert még le kellett festeni, stb. Itt jött el a következő dolog, aminek az építési sorrendjét megváltoztattam. Mielőtt végleg összeragasztottam volna a svertszekrényt, megcsináltam a svertet, hogy ki tudjam próbálni a méretét. Most már, hogy elkészült a szekrény, be is lehetett építeni. A pontos helyét úgy határoztam meg, hogy megkerestem a borda közepét jelölő vonalat és onnét kifeszítettem egy madzagot a hajó orrába. Így biztos lehettem benne, hogy a svert előre, jó irányba fog nézni. Ettől ponttól nagyon tartottam, de a madzagos módszer bevált. Ezt is fórumon olvastam. Sajnos magyarul nem sok információ érhető el hajóépítésről, de aki nem riad vissza a főleg amerikai fórumoktól, az sok jó ötletet tud összeszedni onnét! Mielőtt véglegesen a helyére került volna, fúrtam két lyukat a fenéklemezbe a svertnyílás elejébe és a végébe. Így, amikor a fenéken ki akarom majd vágni, nem kell izgulnom, hogy hol is kell lennie.
Ülés, légkamrák
A következő lépés a légkamra tetők és az ülés beépítése volt. Én a hátsó légkamrával kezdtem. Kivágtam a légkamra tetejét a rajz alapján, figyelve a ráhagyásokra is. Gyalulás és csiszolás után egész könnyen passzolt a hátsó elem. Közben természetesen beragasztottam a merevítőléceket is. Mielőtt végleg leragasztottam volna a hátsó légszekrény tetejét, a belsejét természetesen lekentem műgyantával.
Ezután az ülés következett. Itt már egy kicsit eltértem a rajztól. Az ülés méretét egy kicsit megnöveltem. Nem párhuzamosra vágtam az oldalait, hanem egy kicsit nyíl alakúra. Az ülés elejének a közepét egészen előre hoztam addig, amíg el nem kezdődik a svertnek a nyílása. A hátsó része pedig természetesen a középső bordáig tartott. Így hoztam létre a nyíl alakot. Ez semmi funkcionális előnyt nem eredményezett, de azt hiszem, jobban néz ki tőle a hajó, dinamikusabbnak látszik. Az ülések elejét megerősítettem egy léccel (nem a borda felőli oldalát, hanem a szemköztit), így bátrabban használom, bár tudom, hogy vitorlázás közben az nem üldögélésre való. Ezeket a léceket még alá is támasztottam egy-egy kis darab fakockával. Így már tényleg sokkal erősebb lett (ez egy utólagos fejlesztés volt, nem éreztem elég erősnek előtte, de így már tökéletes).
Már csak az orrban lévő légszekrény volt hátra. Ennek is megcsináltam a merevítőléceit, be is ragasztottam és ki is kentem műgyantával, ahogy azt a hátsó szekcióval is tettem. Viszont erre a légkamrára még nem ragasztottam rá a fedelét, mert egy lyukat kell majd vágni rá az árbóc miatt. Továbbá még az árbóctalp és a merevítő elkészítése is hátra van. Úgy gondoltam, hogy előbb célszerű elkészíteni az árbócot, aztán pedig a tartót és a lyukat hozzá. Mivel semmi más egyéb dolog nem támasztja az árbócot, ezért nagyon pontosra szerettem volna készíteni. El akartam kerülni, hogy az árbóc esetleg ferdén álljon a hajóban, vagy mocorogjon vitorlázás közben. Ez végül sikerült is. Pontosan illeszkedik minden, és vitorlázás közben még egy kicsit bele is dagad a fa, éppen elég kiszedni a helyéről.
Miután összeillesztettem a hajótestet és kialakítottam a légszekrényeket, a hajózás biztonsága szempontjából fontos lépés következett. Ki kellett tölteni az esetleges réseket. Én erre műgyantát használtam, összekevertem megfelelő mennyiségű csiszológépből származó porral. A munkálatok közben úgyis sok csiszolni való van. Nekem a gépem ezt szerencsére összegyűjti, takarítani sem kell annyit, nem fulladok meg, és lám kapóra is jöhet. Így pontosan olyan színű lett a kitöltő anyag, mint maga a fa, hiszen abból csiszoltam le. Azt hiszem, ez a legolcsóbb és egyben az egyik legszebb megoldás is. Az összekevert sűrű masszát gumikesztyűvel kentem be a résekbe, így szép felületet kaptam. Természetesen a maradékot frissen ronggyal feltöröltem, mert ha egyszer odaszárad …
Erősítések
A következő lépésként a hajótest erősítéseit készítettem el. Amint már írtam, a koszorúlécek már a helyükön voltak. Ez szükséges volt ahhoz, hogy a hajó felvegye a végső alakját. Mivel a tervező profi megoldást gondolt ki a koszorúlécnek kétféle faanyagból, ezért gondolom, hogy csak ideiglenesen rögzítette a hajó peremére a léceket és készítette el később a végleges megoldást. Mivel én ezt megváltoztattam, ezért gondolom, hogy a korai felragasztás egy praktikus ötlet, nekem legalábbis bevált!
A hablécek rögzítéséhez elkészítettem a 3 db háromszöget a hajó sarkaiba és a maradék 19x45-ös lécekből pedig kivágtam a fa távtartó kockákat. Úgy is volt már egy csomó maradék lécdarabka, nem dobtam ki őket sosem. Most legalább hasznukat vettem. Ezek elhelyezésében többé-kevésbé követtem az útmutató ajánlását, de azért úgy alakítottam ki, hogy a bordák közt jól jöjjön ki a távolság. Most már csak a habléc beragasztása volt hátra. Ehhez is iszonyú sok pillanatszorító kellett, de hát ilyen a hajóépítés. Meg sem próbáltam beszerezni elegendőt (egyébként is, akármennyi is van, mindig több kellene), inkább kértem kölcsön még, ha a sajátom nem volt elég. Általában nem kell olyan sok, de vannak esetek, amikor meg semennyi sem elég.
Már csak össze kellett hozni a hablécet, a koszorú lécet meg a távtartó kockákat. Az ügyesebbeknek az elektromos kézi gyalut ajánlom, akik kevésbé magabiztosak, azoknak pedig a csiszológépet. Én is rezgőcsiszolóval csináltam, mert bár kipróbáltam volna a gyalut, de ahhoz egy jó szerszám is kell. Sajnos a miénk már nem vitt teljes szélességében egyenletesen.
Hajótest befejezése
Miután a hajótest belsejében minden rést kitöltöttem a már említett műgyanta csiszolópor technikával, akkor megfordítottam a hajót. Dolgozhattam a külsején tovább. Bár a terv szerint elég az éleket megerősíteni üvegszövet szalaggal, én úgy döntöttem, hogy, ha nem is az egész hajótestet, de legalább a fenéklemezt megerősítem üvegszövettel is. Így még nem növelem jelentősen a hajó súlyát, de a hajótest jelentősen erősebb lesz. Nem fog dobogni, amikor mozgok a hajóban a vízen, és az esetlegesen a vízben lévő akadályok sem fogják megsérteni a fenekét. Emiatt ismét meg kellett változtatnom az építés sorrendjét.
Miután szépen lecsiszoltam az éleket a fenéklemez és az oldalpanelek találkozásánál ráragasztottam az üvegszövetet a fenéklemezre, úgy, hogy egy kicsit túllógjon, fedje az éleket is. Ez után még alkalmaztam az üvegszövet csíkot is, hogy biztosan ne legyen gond! Két réteg műgyanta teljesen simára kitöltötte az üvegszövet réseit, tökéletesen sima lett a felület. Megerősítettem üvegszövet szalaggal még az orrát és a fartükör környékét is. Így ha nekiütődik valaminek az orra, akkor is sértetlen marad. Az üvegszövet szalagom jó vastag volt, szóval az orra így mindent kibír, és könnyen lehet bele rögzíteni szemet kötélnek. A faránál pedig egy csíkot ragasztottam fel. Az oldalpanelen indul az egyik koszorú lécnél, úgy hogy nem lóg rá a fartükörre. Így fut végig az oldalpanelen, aztán a fenéklemezen és egészen fel az oldalpanelen a másik koszorúlécig.
A következő lépés a svert nyílásának a kivágása volt. Jó hasznát vettem a két lyuknak, amit a svertszekrény beépítésekor fúrtam. Így pontosan tudtam, hogy hol kell kivágni a rést.
Most már folytathattam a hosszanti vezető lécekkel, ahogy azt az útmutató is ajánlja. Sajnos nekem ezt sem sikerült keményfából elkészíteni. Meg is látszik, mert pakolgatás közben elég nagy kráterek keletkeztek rajta a garázsban lévő kavicsok miatt. De úgy döntöttem, hogy ha nagyon sérült lesz, akkor legyalulok majd belőle egy kicsit. Bár remélem, hogy kialakul a tárolása és nem fog jelentősen sérülni a jövőben.
Festés, lakkozás
A hajó belsejét mindenhol átkentem két réteg epoxigyantával. Utána pedig kapott két réteg csónaklakkot. Azért csináltam ezt a kettős megoldást, mert az epoxiban jobban bíztam, hogy megvédi és erősíti is a hajótestet, a lakk viszont szebb volt. Szebben lehetett vele dolgozni. Kívül megpróbáltam az epoxihoz színező pasztát alkalmazni.
Ez sajnos nem jött össze. Nem tudom, mivel volt a gond, de az biztos, hogy nem fedett eléggé. Ezért maradt a két réteg epoxi, egy réteg alapozó és két réteg fényes zománc festék. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb, végleges megoldás. Szeretném megoldani a fehérre színezett epoxit, mert az sokkal keményebb, jobban tapad, mint a festék. De amíg tart a festék, addig marad.
A festéshez és a lakkozáshoz kicsi, 10 cm-es hengert használtam. Ezzel kb. 10-szer gyorsabban lehetett haladni, mint az ecsettel. Az eredmény is szebb lett, egyenletesebb. És nem utolsó sorban a hengernek sosem hullik a szőre, nem úgy, mint az ecsetnek. Az után aztán lehet szedegetni a szőrszálakat… Sajnos a műgyantát túl sűrűnek találtam a hengerhez, bár az igazat megvallva nem is próbáltam. Annak maradt az ecset, bár egy csomó helyen egy egyenes lécdarabbal terítettem szét.
Árboc, svert, kormánylapát
A svertet a svertszekrény beépítése miatt már elkészítettem. Az igazat megvallva párhuzamosan csináltam a kormánylapátot is, mert nagyon hasonló az építése. Így ha volt felesleges időm, akkor foglalkoztam ezekkel is. A kormánylapáttal azért siettem, mert közben azért csinálgattam a kormányrudat is. Azt sem akartam elhibázni, ezért először a kormánylapát készült, aztán a rúd. Én mindkét alkatrészt rétegelt lemezből készítettem el. Ebből könnyebb volt, és az anyag is rendelkezésre állt. Három 6 mm vastag lemez kellett mindkettőhöz.
A rétegek közé pedig, amikor összeragasztottam, üvegszövetet tettem. Nem akarom felborítani a hajót, de ha mégis ki kell majd állnom a svertre, akkor nem szeretném, ha letörne alattam. A három réteg 6-os rétegelt lemeznek és a két réteg üvegszövetnek elég erősnek kell lennie. A kormányrúd felszerelésénél előbb érdemes a felső csuklót felszerelni, aztán beállítani kb. az alsót is. Mielőtt az alsó is elnyerné végleges helyét, érdemes megmozgatni a rudat jobbra-balra. Ha a hajó két oldalán ugyanolyan magasan ér a habléchez (vagy ugyanolyan magasan megy el felette), akkor jól van beállítva. Különben érdemes igazítani rajta, mert elég csúnyán mutat a hajón. Erre én utólag jöttem rá … A hátsó légszekrénybe és fölé a fartükör belső oldalára beépítettem egy-egy erősítést is, hogy jobban oda lehessen fogatni a kormányrúd csuklóit. Ez fontos biztonsági kérdés, megéri azt a pár dekát, amivel így nehezebb lesz a hajó.
Az árbóc már egy kicsit nehezebb feladat volt. Először nem hittem el, hogy tudok csinálni egy egyenes árbócot, de végül is sikerült. Én a négyszögletes verziót választottam. Úgy ítéltem meg, hogy ezt a legkönnyebb megépíteni. Végül is követtem az útmutató tanácsait, és minden rendben volt. Amikor összeállt, akkor megcsiszoltam, az éleit pedig lekerekítettem felsőmaróval. Így szép felületet kaptam.
Az árbócra két réteg epoxit kentem, meg egy réteg lakkot. A svert és a kormánylapát pedig két réteg műgyanta után alapozót kapott és festést. Sajnos ezekről le fog jönni a ki-be húzkodás miatt, szóval nem árt majd valami jobb megoldást keresni …
Rigg, vitorla
A vitorla elkészítése már viszonylag egyszerűen ment. Kezdetben ettől a résztől tartottam a legjobban. A rendes vitorlaanyag és a hivatásos vitorlakészítő nagyon drága mulatság. Ezt nem szerettem volna megfizetni. (Egyébként is jobban szerettem volna magam elkészíteni. Büszke vagyok a hajómra és arra is, hogy a vitorlát sem a boltban vettem!) Ezért maradtam a takaróponyvánál. Így kis varrónői segítséggel még a vitorlát is magam készítettem el. Sokkal jobb érzés a saját magam által készített vitorlával a vízre szállni.
Sajnos idehaza nem sikerült fehér takaróponyvát vásárolnom, pedig ez külföldön nem akadály. Így maradtam a kék színűnél. Utólag nézve ez is jól mutat a hajón, csak egy kicsit fura a szemnek a sok fehér vitorla közt a Balatonon.
Vásároltam egy 4x5 méteres darabot, 75 g/m2 tömegűt. Azt hiszem, hogy igazából a 140 g/m2-t ajánlják hozzá, de könnyűt szerettem volna, ránézésre elég erősnek tűnt és ebből kaptam szép kéket! Az egyetlen kételyem ezzel kapcsolatban, hogy megnyúlik. De tanuló vitorlának tökéletes lesz. A ponyvát 3500 Ft-ért vettem, ez kb. az 1/20 része egy rendes vitorla árának, szóval bármikor varrhatok egy újat, ha valami történne vele … Talán, ha lesz némi tapasztalatom ezzel a vitorlával, akkor rászánom magam, hogy vásároljak rendes vitorlavásznat és elkészítsem abból. Az igazat megvallva, azért is kerestem olcsó anyagot, mert a rajz ezen a téren a leggyengébb. Gyakorlatilag csak a vitorla körvonalait adják meg. Azt pedig könnyű kitalálni, hogy egy jó vitorla elkészítése nem ennyire egyszerű dolog. Ahogy a képeken láttam, Michel Storer vitorlája sem egy teljesen sík darab. Jó volna megszerezni a tervét, akkor biztosan elkészíteném rendes anyagból.
De hát maradjunk a valóságnál. Ponyvám volt, és ahogy említettem, a rajz csak a vitorla körvonalait adta meg, ezért kivágtam a vitorla alakját, persze azért ráhagyással. Sajnos egy kicsit meg kellett toldani a felső sarkát, de nagyobb ponyvát nem akartam venni, mert így is pont kétszer annyi a felülete, mint a vitorláé lesz. Az éleihez a visszahajtás alá mindenhova bevarrtam egy olyan madzagot, amilyet a postás is használ. Csak merevítés gyanánt, hogy a riglik is jobban üljenek benne és talán nem is nyúlik majd a vitorla annyira. Így már meg is voltak a vitorla körvonalai. Igyekeztem úgy alakítani, hogy a meglévő rigliket tudjam használni. Ahol pedig nem volt, oda tettem. Beütőt ponyvásnál vásároltam. Most már csak néhány erősítést kellett varrni a reffelési pontokhoz a rajz szerint. Itt megtripláztam az anyagot (egy nagyobb, majd egy kisebb foltot varrtam rá), erősítő varrásokat is alkalmaztam és csináltam még 3 zsebet latniknak. Ezeket csak úgy szemre helyeztem el, megnéztem pár elkészült GIS vitorlájának képét. Ezzel el is készült a vitorla! Ez kb. 3 délutánt vett igénybe.
A maradék ponyvából egy tartót varrtunk a vitorlához. Ahogy azt a tervező is ajánlja, a vitorlát a bumra és a segédárbocra feltekerve tárolom. Így a kötelek mindig maradhatnak a helyükön. Az így feltekert vitorlát csak belehúzom a vitorlatartóba.
Riggek
A riggek tekintetében nem követtem a tervező tanácsát. Ő azt ajánlotta, hogy használjunk olcsó riggeket, nem kellenek csapágyas csigák, drága dolgok. Én viszont sajnos beleszerettem a ’Ronstan orbit’ csigákba. Ezek nem olcsók, de azt gondoltam, hogy az egész hajóépítés során rengeteg pénzt spóroltam, és ezt megengedhetem magamnak. Azzal viszont egyetértek, hogy az olcsó sima csigákkal is ugyanolyan nagy élmény a vitorlázás. Nem szükséges sokat költeni rá.
Ezek felszereléséhez bátran ajánlom az oldalon jelenleg is elérhető útmutatót. Az eredetit Michael Storer készítette és hála Mezixnek, már magyarul is elérhető: ITT
Ezen csak egyetlen módosítást csináltam. Én nem racsnis csigát alkalmaztam a vitorla állításához, hanem egy csiga-klem kombinációt. Ez szintén egy drágább megoldás, de az biztos, hogy jól működik! Nagyon kényelmes használni. Egyetlen hátránya, hogy így ez az ülés közepére mindig fel van szerelve. Így nem lehet használni a GIS-t párevezősként, bár én nem is szeretném.
Egyebek
Minden, ami még fontos a technikai részleteken kívül
Végül szeretnék még megosztani pár fontos tapasztalatot. Ezzel azokra a kérdésekre szeretnék válaszolni, amik mindannyiunk fejében ott motoszkálnak egy hajó megépítése előtt. Fontos szempont az idő, hogy mennyit tudunk a hajónk építésére fordítani, és így mikorra lehet kész.
Ha pedig elkészült, akkor jön a következő kérdés: hol tartjuk. Vízen, vagy minden egyes alkalommal szállítani kell? Ezeket fontos tisztázni minél hamarabb, nehogy akkor okozzanak problémát, amikor már fél év munkát töltöttünk el a hajó építésével.
A szükséges idő
A kis vitorlásomat végül kb. fél év alatt sikerült megépítenem. 2011 januárjában kezdtem neki és nyár közepére lett kész. Bár a tervet már 2010 nyarán megrendeltem. Szükség is volt arra a fél évre, hogy mindent eltervezzek, beszerezzem a szükséges faanyagokat, találjak asztalost, aki legyártja a léceket, stb. Kezdetben csak hétvégéken foglalkoztam vele, nem is mindegyiken. Később viszont rá kellett jönnöm, ha még nyáron vízre akarom tenni, akkor bele kell húznom. Így már heti 2-3, az utolsó hónapban 3-4 hétköznap este is a hajóval foglalkoztam. Ez még akkor is sokat jelentett, ha csak 1 óra volt. Egy csomó olyan dolgot kellett csinálni, főleg a végén, amire aztán várni kellett, hogy száradjon (festés, apró ragasztások). Persze más lelkes GIS építők nálam rövidebb idő alatt is be tudták fejezni az építést. Olvastam olyanról, akinek 3 hónap alatt sikerült. Sajnos én nem a ház alatt lévő garázsban építettem. Így minden egyes alkalommal, ha csináltam valamit a hajóval, el kellett mennem otthonról. Ez biztosan jelentősen növelte az elkészítés idejét. Ezért teljesen reálisnak tartom, hogy ideális körülmények közt valaki 3 hónap alatt is befejezze. De azért azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez csak akkor lehetséges, ha valaki gyakorlott és minden anyag, eszköz a rendelkezésére áll. Senki se becsülje le a munka nagyságát, kemény menet lesz!
Szállítás
Sok időbe került, de végül megérte! Most van egy kis hajóm, ami jól megy, viszonylag könnyű és bárhova magammal tudom vinni kocsival. Így nem csak egy vízen tudok vele hajózni, hanem viszonylag bárhol. Ez nagyon fontos volt nekem, ezért is választottam ezt a hajót. Közel van a Balaton és a Velencei-tó is, de utánfutóval viszonylag bárhova el lehet húzni, és akár egyedül is vízre tenni. Jelenleg sajnos még nincs utánfutóm hozzá (ez lesz a következő munkám :-) ), de a tetőcsomagtartóra is fel lehet tenni. Nem mondom, hogy ez egy egyszerű mutatvány, de mindenesetre lehetséges. Én így vittem le a Balatonra kétszer is. Semmi gond nem volt vele azon kívül, hogy piszkosul nehéz két embernek a feje fölé emelni és feltenni a kocsira úgy, hogy fel van rá kötözve minden (árboc, vitorla, evezők, stb.). Könnyű szerkezetű hajó, de mindenestül fej fölé emelni …
Elég nagynak tűnik így a kocsi tetejére felrakva, de én simán mentem vele 80-90 km/h-val, csak jól le kell rögzíteni!
Végül csak pár szót a tárolásról
Akinek van garázsa, annak nem lesz gondja a tárolással. Egy átlagos méretű garázs tökéletesen elegendő az építés során. Persze így pár hónapra ki kell költözni az autóval, de azt hiszem, ezt minden kocsi kibírja. Később pedig el kell dönteni, hogy mire van lehetőségünk, mit szeretnénk. Tarthatjuk a hajót vízen. Így könnyen le lehet ugrani, vitorlázni, ha közel van a kikötő. És hagyhatjuk otthon is, persze így minden alkalommal cipelni kell, de biztosan olcsóbb megoldás. Az enyém a garázsban pihen. Felszereltünk két zártszelvényt keresztben a garázsba, közel a plafonhoz. Oda raktuk fel a kenum mellé. A két csónak pont elfér egymás mellett, alattuk meg az autó (a garázs rendesen ki van használva).
