Joomla Gratis Templates by Best Web Host

Az első hazai OZGoose építése

Kategória: Az első hazai OZGoose építése Közzétéve: 2017. november 16. csütörtök Írta: csaba_admin

A 2017-es év nagy hajóépítő projektje a Michael Storer által tervezett remek vitorláshajó, az OZGoose volt. Már két éve figyeltem a hajó karrierjét a tervezéstől az első változatokig, egészen a kiforrott koncepcióig. A hajó rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert nemzetközi szinten. Sokan dicsérték sokoldalúsága, jó teljesítménye, és családbarát kivitele miatt.

Már írtam a témában két cikket is (ITT és ITT), de rengeteg jútyúb videó, illetve egy angol nyelvű weboldal (és FB közösség) is foglalkozik ezzel a hajóval. A Fülöp szigeteken az OZGoose tervezőjének aktív segítségével már több, 10-15 hajóból álló flotta épült meg, amely helyi szponzorok és lelkes önkéntesek segítségével valósult meg. Az építés eredménye pedig aktív klubéletet élő, vitorlásversenyeket szervező közösségek születése lett.

A 8 éve épített OZ Racerem teste kissé elhasználódott (az igazat megvallva nem is nagyon vigyáztam rá), felújításra szorult (volna), illetve kezdőként elkövettem egy-két hibát is az építésénél, amelyet nehéz lett volna kijavítani, valamint nagyobb hajóra is vágytam. Tekintve, hogy az OZ Goose teljes útmutatójának fordítását egyébként is terveztem, úgy döntöttem, hogy meg is építek egy hazai prototípust. Így legalább első kézből tudtam csiszolni az útmutatón.

Egy kellemes tavaszi délutánon belevágtam az 2017-es szezon nagy hajóépítő projektjébe. Korábban megvásároltam 3 db 4 mm-es, és 2 db 6 mm-es Okume rétegelt lemezt, amelyeket pár óra alatt szépen ki is vágtam. A rétegelt lemez lapokat egyébként a Pannofalap-nál vásároltam.  A hajótestet szerettem volna hamar összedobni, és az építés viszonylag gyorsan befejezni. A rigg és a vitorla a régi OZ Raceremről került át.



A paneleket csiszolókorongos flex-szel igazítottam egymáshoz, hogy a méretek tökéletesen megegyezzenek.
A kivágás után a hajó gyakorlatilag lapra szerelve várta a folytatást. A rétegelt lemez egész jó minőségű volt, de szálirányra merőlegesen nehezen tudtam szépen vágni, pedig jó a dekopír fűrészem, és a fűrészlap is megfelelő volt. Ezt a problémát úgy oldottam meg, hogy kicsit nagyobbra vágtam a paneleket, és csiszolóval hoztam létre a szép éleket. Az azonos alkatrészeket összefogtam, és egybecsiszoltam.

A következő lépés a rekeszfalak erősítéseinek felragasztása volt, leginkább 19 x 19 mm-es léceket használva. Ezeknek a léceknek a nagy részét még korábban egy 5 m hosszú légszáraz „szőrős” deszkából munkáltam ki. Ez nagyobb időráfordítást igényelt, viszont a költségek szinte elhanyagolhatók voltak.




Ragasztás után az epoxi még kissé lassan kötött a hűvös időben. Miután végre megragadtak, meggyalultam az oldalsó panelek hosszanti merevítéseit is. A hajót egyébként a "sarokléces" módszerrel építem. Az egyszerűbb módszer a kitöltéses lett volna, de az otthon lévő faanyagom, és a tervező javaslata miatt inkább abba az irányba indultam el. Az építés útmutató egyébként részletesen tárgyalja a hajótest összeállításának mindkét módszerét.


Az ideiglenes összeállítás facsavarokkal végeztem. A panelek felületét rétegelt lemez alátétek használatával védtem meg a kúpos-fejű csavaroktól, illetve egy-két esetben nem hajtottam be a csavarokat teljesen.


Egyes alkatrészek később nehezen hozzáférhető részeit előre epoxiztam, ezzel időt spóroltam, illetve az epoxigyanta is szebb, ha vízszintes felületen viszem fel. Minden későbbi fázisban ragasztandó felületet természetesen kihagytam.
Elvégeztem az oldalsó panelek bevágásait, hogy azok pontosan illeszkedjenek a rekeszfalakhoz.

Ahogy a fenti, és lenti fotókon látszik, a furatokat epoxi-ragasztóba mártott fogpiszkálókkal tömítettem, amelyeket a kötés után letörtem, és csiszolóval véglegesítettem.
A húsvéti hétvégén 3D-be került a hajó. Előtte az összes panel belső felületét epoxiztam, miután az összes erősítést fölragasztottam. A gyanta fogyott rendesen, a hajó mérete pedig valahogy sokkal nagyobb lett, mint eredetileg gondoltam. A család viszont biztosan el fog férni benne. Következő lépés a fenéklemez felragasztása volt. Közben eldöntöttem a hajó nevét is: az előző hajóm után szabadon WasserTrabi kombi.



A következő hétvégén összeragasztottam a fenéklemez két darabját (fenékpántos módszerrel). Jó nagy darab lemez lett, kicsit nehéz volt vele manőverezni a műhelyben. Ezután előkészítem a hajó alját a ragasztásra.

Közben faragtam egy uszonyt (svertet) is. Fenyőt, mahagónit, tölgyet és kőrist tömbösítettem, majd a sablon segítségével gyalugéppel nagyoltam, flexes csiszolóval finomítottam, végül kézzel finomra csiszoltam; aztán jöhetett az üvegszövetezés. Még előtte elkészítettem az uszonyszekrényt is, hogy az uszony kialakítás közben tudjam próbálgatni, hogy mindenhol elég vékonyra formáltam-e az uszonyt.





A következő pár napban elkészült egy-két apróság. Például felragasztottam a fenéklemezt - na jó, ez nem apróság. Sikerült fordítva feltennem, azaz a hosszában toldott lemez kisebbik fele előre néz (az útmutatóban ez nem így van), úgy gondoltam, hogy nem fog problémát okozni (illetve megkérdeztem a tervezőt is, aki megerősített abban, hogy rendben van a hajó, bár javasolt egy biztosági intézkedést – egy plusz fenékpántot, hogy ne „huppogjon” a hajófenék).

Elkészült továbbá az uszony erősítése 180 g/m2-es üvegszövettel, az árboctámasz, a svert-szekrény, és a dekkek is, amelyet maradék 4 mm vastag fenyőcsíkokból ragasztottam össze, amelyek az előző projektemből maradtak.

Az árboctalpat az útmutatóhoz képest módosítottam, mert henger alakú, alumínium árbocot terveztem használni. Az alkatrész az OZ Racer-ből lett kölcsönözve.

A hajós szezon már elkezdődött, amikor még bőven volt tennivaló a hajón. A kormányszerkezet részeinek kivágása és összeragasztása után az oldalsó dekk is végleg a helyére került. A hajótest ezzel a lépéssel „önhordó” lett. A hajó ránézésre masszív, stabil szerkezet, az viszont már akkor látszott, a szállítás nem egyszemélyes feladat: nem fogom egyedül feldobni a kocsi tetejére, mint az OZ Racert.


Az árboc végül nem az előző hajómról maradt saját készítésű rúd lett, hanem egy alumínium szörfárboc. Ennek megfelelően a tervekhez képest egy kicsit módosítanom kellett az árboc-tartó szerkezeten (árboctalp, árboctámasz), hogy a használtan beszerzett profi szörf árboc a helyére kerüljön. Ezen kívül hátra volt még az elülső dekk felragasztása, a kormányszerkezet felrögzítése, egy két merevítés beépítése, üvegszövetezés, epoxizás, és festés.

A hajó szerkezetkész lett miután beragasztottam az elülső dekket, és a kormányházat. Az elülső utastérbe került két hosszanti merevítés, amelyet az útmutató írt elő. Most már csak a hátsó utastér véglegesítése, sok-sok csiszolás és epoxizás/üvegezés volt hátra.
A hajó alját előkészítés után Kanozsai Zoli hajóépítő barátom segítségével 80 g/m2-es üvegszövettel lamináltuk. A nagy felületen gyorsan kellett haladni, mert a gyanta kötése hamar elindult.

Az elkészült uszony könnyedén becsusszant a helyére. A dekkre még került egy szegélyléc, hullámterelő, valamint az árboc-nyílásra is ragasztottam egy mahagóni lécet, elősorban esztétikai szempontból, illetve egy-két fitting rögzítésére.
A vízretétel és a próbaút után még annyit módosítottam a hajón, hogy tettem rá alul két vezetőlécet, amelyek szerepe elsősorban a kis sebességnél történő iránytartás javítása, illetve a hajófenék fizikai behatásoktól való védelme. Ezen kívül a hajó alját és a tükröket kívülről fekete színezőpasztával kevert epoxigyantával vontam be, az oldalpaneleket pedig fehérre festettem (kétkomponensű hajófestékkel). Később került a hajóra két oldalra egy-egy hajóépítős logó/weboldalcím, illetve hátulra a hajó neve. A vitorlára felrajzoltam a nemzetközi OZGoose jelet is.
Tapasztalatok a vízen, összegzés

Egy-két alkalom után egyészen jól kiismertem a hajót. A próbautakra mindig megkértem egy tapasztalt hajós barátomat, hogy tartson velem, és segítsen néhány jótanáccsal. Itt meg is mutatkozott a hajó nagyszerűsége. Nagyon jó működött az oktató-tanuló felállás. Könnyű volt cserélgetni a szerepeket, és szinte kéz a kézben gyakorolni a hajózási fogásokat, manőverezést. Mindezek mellett a hajó mintha jobban menne két személlyel – valószínűleg a nagyobb súly miatt a hajó vízvonala is nagyobb. Na persze egy személlyel sem kell panaszkodni: miután belejöttem a hajó kezelésébe bátran próbáltam ki erősebb szélben egyedül is. A hajó nagyon jól ment, hihetetlenül élesen lehet vele haladni, a test hamar szinte siklásba jön, és kifejezetten fürgén halad. A fordulás nagyon gyors, hullámos vízben is precíz fordulókat lehet venni. A stabilitás nagyszerű, erős szélben könnyen egyenesben lehet tartani, bár néhányszor már használtam a láb-beakasztót, amikor ki kellett ülni a hajót (elnézést, ha nem a megfelelő szakszavakat használom, a vitorlázást autodidakta módon tanulom, de azért igyekszem az elméletet is elsajátítani). Ahogy az OZ Racernél, itt is sokat javít a hajó haladásán, ha azt egyensúlyban tartom. Az előre-hátra mozgást és súly-áthelyezést folyamatosan kell végezni úgy, hogy az orr-, és fartükör alsó éle lehetőleg ugyanannyira legyen a víz felett (77 kg a testsúlyom). Ezen kívül érdemes a hajót a hossztengelyhez viszonyítva is egyenesben tartani, mert a felsiklás akkor alakul ki a leghamarabban. Egyik hajóstársam mondta, hogy ez a hajó majdnem olyan, mint egy katamarán csak a két test alul össze van kötve – van benne valami, a hajó tényleg nagyon stabil. Eddig egy borulásom volt, amikor az utasom fordulás közben véletlenül megfogta a behúzó-kötelet, miközben a búm átcsapott a másik oldalra. A visszafordítás nagyon könnyű volt, és az utastérben semmi víz nem maradt.





A hajó szállítását eddig autó tetején oldottam meg; egyedül a csomagtartóra rakáshoz van szükségem segítségre, mert a kb. 45 kg-os hajótestet egyedül nem tudom a fejem fölé emelni. Egy kicsit határeset a szállítás, de ha nem száguldozok, akkor nincs probléma. Gondolkodtam egy utánfutón, de egyelőre nem ruháznék be, majd meglátom a következő szezonban. A hajóval voltam a Tisza tavon, a Balatonon, a Velencei tavon és a Lupa tavon, mindenhol nagyon jókat vitorláztam. Vittem a családot is egy pár körre, nagyon élvezték. Úgy érzem sikerült megépítenem a számomra ideális vitorláshajót. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy könnyen megépíthető, családbarát, jó teljesítményű, stabil és biztonságos vitorlást magának mindössze egy jobb okostelefon árából. Apropó árak, nekem kb. 150.000 Ft-ba és 150 munkaórába került a hajó megépítése (bár vitorlám volt, és árbocot sem kellett építenem). Ennél biztosan meg lehet építeni olcsóbban, illetve sokkal drágábban is. Remélem a közeljövőben többen fognak még ilyen hajót építeni, és közös vitorlázásokat is szervezhetünk majd.

Kapcsolódó fórumtéma

Az OZGoose adatlapja

Találatok: 1049