Amint a képeken látható egy új, gyári Optimist szinte aranyáron kapható (430.870 Ft).

 

 

 

Ezek után már érthető, miért is határozta el Amerigo a hajó házilagos elkészítését.

 

Amerigo az Interneten található letölthető rajzokat alapján fogott neki az építésnek. A hajó esztétikáját és felépítését is enyhén módosította, és néhány részletet CAD-ben is kidolgozott.

 

Az Optimistet az amerikai Clark Mills tervezte 1947-ben. A dán Alex Damsgaard később kicsit módosított a dizájnon és Skandináviából elindította az európai forgalmazást.

Az Optimist kisvitorlást általában gyermekek oktatására használják, de kezdő felnőttek vitorlás csónakjaként is alkalmazható. Ideális tanulóhajó gyermekek számára. Régebben fából készültek, a nemzetközileg elfogadott hivatalos változatot ma már kizárólag műanyagból készítik. Versenyezni is csak ezekkel engedélyezett.

Az Optimist a világ egyik legnépszerűbb hajóosztálya, eddig közel 140 000 hajót regisztráltak. Több mint 100 országban megközelítőleg 160 ezren vitorláznak vele. Nálunk, a Balatonon és a Velencei tavon is standard hajóosztály a versenyzői utánpótlás kinevelésében.

Technikai adatai:
Hajóhossz: 2,3 m
Max. szélesség: 1,13 m
Merülés: 0,07-1 m
Vitorlafelület: 3,75 m2
Súly: 0,04 t

 

 

Lássunk néhány áttekintő dokumentumot. A letölthető fájlok mind PDF formátumúak, olvasásukhoz Adobe Reader program szükséges:

 

Áttekintő 1 , Áttekintő 2 , Áttekintő 3 , Áttekintő 4 .

 

Mielőtt munkához látnánk, gondoskodnunk kell az alapvető asztalos szerszámokról, szögekről, csavarokról, az alapanyagokról, vízálló ragasztóról és ügyes kezekről.

Egyesek szerint a hajóépítés képessége egyenesen a férfilét egyik alapjának tekintheti. Ennek a kis vitorlásnak a megépítése nem jelent nehéz munkát, kezdetnek mindenképpen jó választás.

Ez a dokumentáció a hajó hagyományos módon, hagyományos anyagokból való otthoni megépítését tárgyalja. Azonban a tartósság növelése céljából a felület kezelésére bárki alkalmazhatja a korszerű anyagokat úgymint a poliészter gyantát, üvegpaplant/üvegszövetet, poliészter lakkot stb.

A hajóépítés mindig is minőségi alapanyagokat igényelt, ez ma sincs másként. A felhasználandó fa alapanyagok minimális minőségi követelményei:

- jó minőségű csomómentes fenyődeszka (luc, optimálisan borovi v. vörösfenyő)

- víz és főzésálló rétegelt lemez (fenyő, nyár, nyír, optimálisan egzóta)

- jó minőségű tölgy vagy kőris deszka a gerinchez és az erősen kopó részekhez

A beszerzésénél igyekezzünk a tömörfák (fenyő) esetében minél sűrűbb erezetű, egyenes szálirányú gyalult anyagot választani, így már csak csiszolni kell majd a felületeket. Az elemek ragasztásához legalább D4 vízállósági fokozatú ragasztó használata javasolt. Ez a miniség a tengervíz-állósági követelményeknek is megfelel. Epoxigyanta bevonat alkalmazása esetén maga a gyanta is alkalmazható ragasztóanyagként. A fém alkatrészek, veretek elkészítéséhez a rozsdamentes acél felhasználása erősen ajánlott. A csavarok minimum rézből készültek legyenek, a horganyzott kivitel nem javasolt.

Az alapvető kéziszerszámokon kívül erősen ajánlott minimum egy dekopír fűrész és egy sarokcsiszoló (flex) beszerzése. Néhány asztalos szorító is nagyban megkönnyítheti a dolgunkat, különösen a héjazat elemeinek ráépítésekor. Ne feledkezzünk meg az elemi munka és egészségvédelemről sem, érdemes beszerezni egy kényelmes védőszemüveget és egy tucat porvédő maszkot.

 
Az építés

A terv alapján először egyenes padlón összeállítjuk a deszkákból az alapkeretet (építőkeret), amelyből az építésnél kiindulunk. Ezután elkészítjük a bordákat. Összeszerelésükhöz lehetőleg sárgaréz csavarokat használjunk, amelyeket váltakozva (cikcakkban) helyezzünk el 60-80 mm-enként.

  

A bordák rajzai: 1, 2, 3.

 

A bordákat a merevítők segítségével rögzítsük az alapkerethez, és a bordák kivágásaiba epoxi vagy vízálló faragasztóval beragasztjuk, és hozzácsavarozzuk a gerincet és a hosszmerevítőket. Közben ellenőrizni kell a hajótest szimmetriáját. A ragasztó megkeményedése után felcsavarozzuk a felső és alsó hosszborda-léceket, amelyeket beillesztünk a bordák kivágásaiba. A hosszbordák és a bordák alkotják a jövendő hajótest vázát; ezt alaposan ellenőrizzük és az esetleges torzult részeket gondosan javítsuk ki.

 

A bordák:

 

       

 

Az bordák felrögzítése az alapkeretre:

 

   

 

A gerinc hosszbordák beépítése:

 

   

 

Az élbordák (vagy saroklécek):

 

 

 

A hosszbordákat úgy kell lecsiszolni, hogy ferdeségük megegyezzen a bordákéval. A munkát úgy ellenőrizzük, hogy vonalzót fektetünk az oldal vagy a hajófenék két szélső lécére.

A palánkozásnak (héjazatnak) jól kell felfeküdnie a hajótest egész felületén, mert különben a ragasztott kötés nem fog tartani. A legyalult vázat lereszeljük és csiszolópapírral lecsiszoljuk. A vázra csomagolópapírt helyezünk (elmozdulás ellen rögzítsük rajzszeggel), és erre átrajzoljuk a hosszléceket. A sablon alapján azután rétegelt lemezből kiszabjuk a héjazat elemeit. A héjazat rajzai: 1 , 2.

 

A héj kiszabása:

 

   

 

A héj felszerelése:

 

   

 

 

Minden oldalon kb. 2-5 mm-es ráhagyással végezzük a kiszabást, a fenéknél pedig 8-10 mm-és legyen a ráhagyás. A túlnyúló anyagot a rétegelt lemeznek a vázra való felragasztása után legyaluljuk vagy lamellás koronggal leflexeljük. Ha nem sikerül megfelelő méretű, rétegelt lemezt szerezni, toldást alkalmazunk úgy, hogy a ragasztott éleknél kb. 30-50 mm-es hosszon gyalulással/flexeléssel „lesrégeljük” a lemezt és a ragasztás után a kötést még 80-100 mm széles rétegelt lemez-csíkkal (fenékpánttal) átragasztjuk, amelyet váltakozva elhelyezett sárgaréz csavarokkal is megerősítünk. A kötésen túlnyúló csavarvégeket lecsípjük és szétkalapáljuk. A kötést a hajótest belsejébe helyezzük a felrakásnál, de ne feledkezzünk meg a fenék-hosszmerevítő lécek kivágásairól sem. Az előkészített héjazat elemeket a vázra ragasztjuk, és 50-60 mm-enkénti osztással felcsavarozzuk. Célszerű az elemeket először a csavarok meghúzása nélkül felhelyezni a vázra. A csavarokat ismét kicsavarjuk, egy nagyobb fúróval elkészítjük a rétegelt lemezben a csavarfejek számára szükséges süllyesztéseket, az érintkezi felületeket jól bekenjük vízálló ragasztóval, óvatosan felhelyezzük a héjelemet (nehogy letöröljük a ragasztót), és azonnal elvégezzük a felcsavarozást; a csavarokat rendesen meghúzzuk. A rögzítéshez erősebb, 15-20 mm hosszú sárgaréz csavarokat válasszunk.

Először az orr és fartükröt, majd a két oldalt burkoljuk. A ragasztó beszáradása után – a léceknek megfelelően – legyaluljuk/leflexeljük a rétegélt lemez kiálló széleit, és hasonló módon elkészítjük a hajótest fenekét. A megmunkálás pontosságától és a ragasztástól függ a hajótest vízállósága, ezért erre a munkára nagy gondot kell fordítani.

 

      

 

Ezek után már leválaszthatjuk a hajótestet a segédkeretről, vagyis elvágjuk a léceket és eltávolítjuk a segédléceket. Az uszonyszekrény a  lécekből és a oldalfalakból áll, amelyeket 12 mm vastag vízálló rétegelt lemezből készítünk el. A szekrényt elkészülte után átitatjuk kívül-belül kencével, nehogy a fa megkorhadjon. A gerincbe és a fenéklemezbe kivágást készítünk, ezt átitatjuk kencével, és a lécek segítségével odaerősítjük a szekrényt a gerinchez. A szekrény tömítettsége érdekében az érintkezés helyén kencés festékkel átitatott szövetcsíkokat helyezünk el. A héjszerkezet sarkait a rétegeltlemez-sarkokkal biztosítjuk.

 

 

A kész hajótest orrába helyezzük el azt a keretet, amely a árbocot tartja. Az árboc alapja a tölgyfából készített talp. Az árbocot függőleges helyzetben a keresztléc tartja, amelybe az árbocéval azonos átmérőjű furatot készítünk. A keresztlécet két 9 rétegelt lemez-merevítéssel biztosítjuk.

 

   

 

Az uszonyszekrény a helyére került:

 

     

 

A rekeszfalra vágott átfolyónyílás a menet közben az utastérbe került víz könyebb mozgását segíti.

 

   

 

A kormánylapátot és az uszonyt 12 mm vastag vízálló rétegelt lemezből készítjük, a kormányvereteket a kormánylapáthoz hozzácsavarozzuk. A kormányrudat a kormánylapáthoz ragasztással és csavarokkal erősítjük, de megcsinálhatjuk emelhetőre is, ha netán állva (pl. vontatásnál, kikötésnél) kell kormányozni (műszaki dokumentumok: veretek, kormányzás ).

 

 

 

 

Az árboc készülhet egy darabból vagy a hossz mentén összeragasztott két darabból. Jobb a ragasztott árboc, mert merevebb. Csúcsán 13 mm-es furatot fúrunk a vitorla rögzítésére. Az árboc, a pányvázó rúd és az alsó vitorlarúd (bum) kör keresztmetszetű, de a bumot téglalap keresztmetszettel is el lehet készíteni, rajta furatsorral, a vitorla alsó élének stabilabb rögzítése érdekében.

A pányvázó rúd az árbocon fém fogaslécre támaszkodik, amelyhez szilárdan hozzá van kötve. Az árbocnak a rudazattal együtt forgathatónak kell maradnia a manőverezéshez. Az egész hajótestet befestjük, vagy belakkozzuk. Először kétszer átitatjuk forró kencével (ezt vízfürdőben melegítjük); a kence beszáradása után a hajótestet lecsiszoljuk, és újra bekenjük színtelen csónaklakkal. A fenekét célszerű egy kopásállóbb bevonattal ellátni, mivel gyakran kell majd a hajót a parton is mozgatni, sólyakocsira húzni, vízből ki-be tenni, stb. Mivel előfordulhat, hogy eláll a szél és a tó közepén rekedünk, készítsünk evezőt is. Az evezőt, tökéletes lecsiszolása után, szintén bekenjük kencével és csónaklakkal. A kényelmesebb fogás végett a végére készíthetünk egy T-fogantyút is. A hajótest belsejébe beragasztunk polisztirol (Hungarocell) tömböket, amelyek vízkiszorítása (60 kg) biztosítja, hogy a hajó ne süllyedjen el. Ezek helyett elhelyezhetünk még kifejezetten erre a célra készült felfújható hengereket is, azonban rögzítésükről gondoskodni kell. Áruk sajnos meglehetősen borsos.

 
 

Az Optimist ún. pányva-vitorlázattal rendelkezik. A vitorlát vékony pamutszövetből (angin), vagy impregnált ponyvából, szőtt fóliából készíthetjük. Mivel kis hajónk klasszikus fahajó és ha még a bevonatként is a lakkozást választjuk, akkor a rusztikus hatás érdekében mindenképpen jó választás a jó minőségű, sűrű szövésű természetes színű angin vászon. Körvonalát krétával egyenes padlóra rajzoljuk, az elülső és az alsó szegélynél 3 cm, a hátsó szegélynél 8 cm ráhagyást adunk a szövet zsugorodására. Ezután kivágjuk a szövetcsíkokat (latnizsebeket) merőlegesen a hátsó szegélyre, és a szövetet összevarrjuk (a varratok szélessége 40 mm). A vitorlát géppel varrjuk. A vitorla körvonalát egyszerű vagy dupla szegéllyel varrjuk össze és belevarrott zsinórral erősítjük. A vitorla felső csúcsán a bevarrt zsineg szemet (hurkot) alkot, ebbe toljuk be a pányvarudat (a zsineg nincs a vitorla hátsó élében). Végül vékony bőrrel vagy erősebb vászonnal beszegjük a vitorla sarkait és egymástól kb. 25 cm-enkénti távolságokban ellátjuk a sárgaréz ponyvakarikákkal. Ezek segítségével rögzítjük a vitorlát a vitorlarúdhoz (bum-hoz) és a árbochoz felhúzózsinór alkalmazásával. A vitorla hátsó élén, a bevarrt zsebekbe betesszük a latnikat. A latnik hossza legalább a háromszorosa a hátsó él legnagyobb ívmagasságának. Szélességük 30 mm, vastagságuk 3 mm. A latnik profilja oválisra csiszolt, és az árboc felé vékonyodnak. Anyaguk optimális esetben kőrisfa és a vitorlával együtt kell görbülniük a szélnyomás hatására. Szerepük, hogy meggátolják a hátsó él deformálódását és ráncosodását. A pányvarúddal állíthatjuk be a vitorla átlós feszességét a szélerősségnek megfelelően (a vitorlázat dokumentumai: 1, 2, 3, 4.).

Amerigo részletes leírása a vitorla készítéséről ITT .

 

  

 

 

A fém alkatrészeket (vereteket) magunk is elkészíthetjük, de a hajósboltokban készen is beszerezhetők, bár meglehetősen borsos áron. A szükséges szerelvények (csigák, kötélszorító, bika) többsége viszonylag tűrhető áron beszerezhetők. A kötélzethez a barkács-áruházakban kapható minőség tökéletesen megfelel. Amint a vitorla felért az árboc csúcsára, azonnal indulhatunk! (feltéve, ha víz is van alattunk…:)

 

És íme az elkészült hajó:

 

 

Kiváncsian várjuk a vízretétel képeit, videóit.