"Én magam is gyerekkorom óta érdeklődöm a hajózás iránt, kiváltképpen mert édesapám is ezzel foglalkozott, Ő a MAHART nyugdíjas kapitánya és én a Balaton partján nőttem fel. Sajnos én nem követtem Őt ezen a pályán, az én sorsom másként alakult de a hajózás szeretete örökre belém ivódott. Gyerekkorom óta vitorlázom, elsősorban Kalózzal. A hajóm jelenleg erősen felújításra szorul és a pénztárcám nem teszi lehetővé, hogy szakemberrel csináltassam meg. A neten igen sok oldalt találtam az amatőr építéssel kapcsolatban, így elhatároztam, hogy nekifogok én magam, bízva a kézügyességemben...

Azonban nem mertem egyből a Kalóznak nekiugrani mert az én hajóm egy igen szépen megépített példány, elég míves darab lehetett fénykorában, nem akarom elrontani egy esetleges ügyetlen munkával. Ezért úgy határoztam, megpróbálok egy kisebb csónakot megépíteni, eközben majd kiderül, hogy fog-e menni a dolog. A választás az Optimist-re esett mert ez itthon is ismert típus és ha jól sikerül, talán még vevőt is találok rá.

A neten találtam letölthető rajzokat, ezek alapján fogtam neki az építésnek kb. másfél hónapja. Amit szükségesnek láttam, átrajzoltam CAD-ben, egyébként a rajzok szerint igyekeztem haladni, bár kisebb részleteket tekintve kissé eltértem az esztétikusabb kivitelezés irányába, illetve ahol úgy ítéltem meg, kissé erősebbre építettem a szerkezetet. Teljesen hagyományos módon építem, a klasszikus asztalosipari módszerekkel. Az Optimist elsősorban gyerekek számára tervezett tanulóhajó, azért egy átlagos termetű felnőtt is élvezettel vitorlázgathat vele. Előnye, hogy a mérete miatt egy autó tetején is simán elvihető bárhova, akár egy bányatavon is jókat lehet vele cirkálni. Gyakorlott vitorlázóként szívesen megosztom a tapasztalataimat is, ha igénylitek."

Amint a képeken látható egy új, gyári Optimist szinte aranyáron kapható (430.870 Ft).

Ezek után már érthető, miért is határozta el Amerigo a hajó házilagos elkészítését.

Amerigo az Interneten található letölthető rajzokat alapján fogott neki az építésnek. A hajó esztétikáját és felépítését is enyhén módosította, és néhány részletet CAD-ben is kidolgozott.

Az Optimistet az amerikai Clark Mills tervezte 1947-ben. A dán Alex Damsgaard később kicsit módosított a dizájnon és Skandináviából elindította az európai forgalmazást.

Az Optimist kisvitorlást általában gyermekek oktatására használják, de kezdő felnőttek vitorlás csónakjaként is alkalmazható. Ideális tanulóhajó gyermekek számára. Régebben fából készültek, a nemzetközileg elfogadott hivatalos változatot ma már kizárólag műanyagból készítik. Versenyezni is csak ezekkel engedélyezett.

Az Optimist a világ egyik legnépszerűbb hajóosztálya, eddig közel 140 000 hajót regisztráltak. Több mint 100 országban megközelítőleg 160 ezren vitorláznak vele. Nálunk, a Balatonon és a Velencei tavon is standard hajóosztály a versenyzői utánpótlás kinevelésében.

Technikai adatai:
Hajóhossz: 2,3 m
Max. szélesség: 1,13 m
Merülés: 0,07-1 m
Vitorlafelület: 3,75 m2
Súly: 0,04 t

Lássunk néhány áttekintő dokumentumot. A letölthető fájlok mind PDF formátumúak, olvasásukhoz Adobe Reader program szükséges:

Áttekintő 1 , Áttekintő 2 , Áttekintő 3 , Áttekintő 4 .

Mielőtt munkához látnánk, gondoskodnunk kell az alapvető asztalos szerszámokról, szögekről, csavarokról, az alapanyagokról, vízálló ragasztóról és ügyes kezekről.

Egyesek szerint a hajóépítés képessége egyenesen a férfilét egyik alapjának tekintheti. Ennek a kis vitorlásnak a megépítése nem jelent nehéz munkát, kezdetnek mindenképpen jó választás.

Ez a dokumentáció a hajó hagyományos módon, hagyományos anyagokból való otthoni megépítését tárgyalja. Azonban a tartósság növelése céljából a felület kezelésére bárki alkalmazhatja a korszerű anyagokat úgymint a poliészter gyantát, üvegpaplant/üvegszövetet, poliészter lakkot stb.

A hajóépítés mindig is minőségi alapanyagokat igényelt, ez ma sincs másként. A felhasználandó fa alapanyagok minimális minőségi követelményei:

- jó minőségű csomómentes fenyődeszka (luc, optimálisan borovi v. vörösfenyő)

- víz és főzésálló rétegelt lemez (fenyő, nyár, nyír, optimálisan egzóta)

- jó minőségű tölgy vagy kőris deszka a gerinchez és az erősen kopó részekhez

A beszerzésénél igyekezzünk a tömörfák (fenyő) esetében minél sűrűbb erezetű, egyenes szálirányú gyalult anyagot választani, így már csak csiszolni kell majd a felületeket. Az elemek ragasztásához legalább D4 vízállósági fokozatú ragasztó használata javasolt. Ez a miniség a tengervíz-állósági követelményeknek is megfelel. Epoxigyanta bevonat alkalmazása esetén maga a gyanta is alkalmazható ragasztóanyagként. A fém alkatrészek, veretek elkészítéséhez a rozsdamentes acél felhasználása erősen ajánlott. A csavarok minimum rézből készültek legyenek, a horganyzott kivitel nem javasolt.

Az alapvető kéziszerszámokon kívül erősen ajánlott minimum egy dekopír fűrész és egy sarokcsiszoló (flex) beszerzése. Néhány asztalos szorító is nagyban megkönnyítheti a dolgunkat, különösen a héjazat elemeinek ráépítésekor. Ne feledkezzünk meg az elemi munka és egészségvédelemről sem, érdemes beszerezni egy kényelmes védőszemüveget és egy tucat porvédő maszkot.


Az építés

A terv alapján először egyenes padlón összeállítjuk a deszkákból az alapkeretet (építőkeret), amelyből az építésnél kiindulunk. Ezután elkészítjük a bordákat. Összeszerelésükhöz lehetőleg sárgaréz csavarokat használjunk, amelyeket váltakozva (cikcakkban) helyezzünk el 60-80 mm-enként.

A bordák rajzai: 1, 2, 3.

A bordákat a merevítők segítségével rögzítsük az alapkerethez, és a bordák kivágásaiba epoxi vagy vízálló faragasztóval beragasztjuk, és hozzácsavarozzuk a gerincet és a hosszmerevítőket. Közben ellenőrizni kell a hajótest szimmetriáját. A ragasztó megkeményedése után felcsavarozzuk a felső és alsó hosszborda-léceket, amelyeket beillesztünk a bordák kivágásaiba. A hosszbordák és a bordák alkotják a jövendő hajótest vázát; ezt alaposan ellenőrizzük és az esetleges torzult részeket gondosan javítsuk ki.

A bordák:

Az bordák felrögzítése az alapkeretre:

A gerinc hosszbordák beépítése:

Az élbordák (vagy saroklécek):

A hosszbordákat úgy kell lecsiszolni, hogy ferdeségük megegyezzen a bordákéval. A munkát úgy ellenőrizzük, hogy vonalzót fektetünk az oldal vagy a hajófenék két szélső lécére.

A palánkozásnak (héjazatnak) jól kell felfeküdnie a hajótest egész felületén, mert különben a ragasztott kötés nem fog tartani. A legyalult vázat lereszeljük és csiszolópapírral lecsiszoljuk. A vázra csomagolópapírt helyezünk (elmozdulás ellen rögzítsük rajzszeggel), és erre átrajzoljuk a hosszléceket. A sablon alapján azután rétegelt lemezből kiszabjuk a héjazat elemeit. A héjazat rajzai: 1 , 2.

A héj kiszabása:

A héj felszerelése:

Minden oldalon kb. 2-5 mm-es ráhagyással végezzük a kiszabást, a fenéknél pedig 8-10 mm-és legyen a ráhagyás. A túlnyúló anyagot a rétegelt lemeznek a vázra való felragasztása után legyaluljuk vagy lamellás koronggal leflexeljük. Ha nem sikerül megfelelő méretű, rétegelt lemezt szerezni, toldást alkalmazunk úgy, hogy a ragasztott éleknél kb. 30-50 mm-es hosszon gyalulással/flexeléssel „lesrégeljük” a lemezt és a ragasztás után a kötést még 80-100 mm széles rétegelt lemez-csíkkal (fenékpánttal) átragasztjuk, amelyet váltakozva elhelyezett sárgaréz csavarokkal is megerősítünk. A kötésen túlnyúló csavarvégeket lecsípjük és szétkalapáljuk. A kötést a hajótest belsejébe helyezzük a felrakásnál, de ne feledkezzünk meg a fenék-hosszmerevítő lécek kivágásairól sem. Az előkészített héjazat elemeket a vázra ragasztjuk, és 50-60 mm-enkénti osztással felcsavarozzuk. Célszerű az elemeket először a csavarok meghúzása nélkül felhelyezni a vázra. A csavarokat ismét kicsavarjuk, egy nagyobb fúróval elkészítjük a rétegelt lemezben a csavarfejek számára szükséges süllyesztéseket, az érintkezi felületeket jól bekenjük vízálló ragasztóval, óvatosan felhelyezzük a héjelemet (nehogy letöröljük a ragasztót), és azonnal elvégezzük a felcsavarozást; a csavarokat rendesen meghúzzuk. A rögzítéshez erősebb, 15-20 mm hosszú sárgaréz csavarokat válasszunk.

Először az orr és fartükröt, majd a két oldalt burkoljuk. A ragasztó beszáradása után – a léceknek megfelelően – legyaluljuk/leflexeljük a rétegélt lemez kiálló széleit, és hasonló módon elkészítjük a hajótest fenekét. A megmunkálás pontosságától és a ragasztástól függ a hajótest vízállósága, ezért erre a munkára nagy gondot kell fordítani.

Ezek után már leválaszthatjuk a hajótestet a segédkeretről, vagyis elvágjuk a léceket és eltávolítjuk a segédléceket. Az uszonyszekrény a lécekből és a oldalfalakból áll, amelyeket 12 mm vastag vízálló rétegelt lemezből készítünk el. A szekrényt elkészülte után átitatjuk kívül-belül kencével, nehogy a fa megkorhadjon. A gerincbe és a fenéklemezbe kivágást készítünk, ezt átitatjuk kencével, és a lécek segítségével odaerősítjük a szekrényt a gerinchez. A szekrény tömítettsége érdekében az érintkezés helyén kencés festékkel átitatott szövetcsíkokat helyezünk el. A héjszerkezet sarkait a rétegeltlemez-sarkokkal biztosítjuk.

A kész hajótest orrába helyezzük el azt a keretet, amely a árbocot tartja. Az árboc alapja a tölgyfából készített talp. Az árbocot függőleges helyzetben a keresztléc tartja, amelybe az árbocéval azonos átmérőjű furatot készítünk. A keresztlécet két 9 rétegelt lemez-merevítéssel biztosítjuk.

Az uszonyszekrény a helyére került:

A rekeszfalra vágott átfolyónyílás a menet közben az utastérbe került víz könyebb mozgását segíti.

A kormánylapátot és az uszonyt 12 mm vastag vízálló rétegelt lemezből készítjük, a kormányvereteket a kormánylapáthoz hozzácsavarozzuk. A kormányrudat a kormánylapáthoz ragasztással és csavarokkal erősítjük, de megcsinálhatjuk emelhetőre is, ha netán állva (pl. vontatásnál, kikötésnél) kell kormányozni (műszaki dokumentumok: veretek, kormányzás ).

Az árboc készülhet egy darabból vagy a hossz mentén összeragasztott két darabból. Jobb a ragasztott árboc, mert merevebb. Csúcsán 13 mm-es furatot fúrunk a vitorla rögzítésére. Az árboc, a pányvázó rúd és az alsó vitorlarúd (bum) kör keresztmetszetű, de a bumot téglalap keresztmetszettel is el lehet készíteni, rajta furatsorral, a vitorla alsó élének stabilabb rögzítése érdekében.

A pányvázó rúd az árbocon fém fogaslécre támaszkodik, amelyhez szilárdan hozzá van kötve. Az árbocnak a rudazattal együtt forgathatónak kell maradnia a manőverezéshez. Az egész hajótestet befestjük, vagy belakkozzuk. Először kétszer átitatjuk forró kencével (ezt vízfürdőben melegítjük); a kence beszáradása után a hajótestet lecsiszoljuk, és újra bekenjük színtelen csónaklakkal. A fenekét célszerű egy kopásállóbb bevonattal ellátni, mivel gyakran kell majd a hajót a parton is mozgatni, sólyakocsira húzni, vízből ki-be tenni, stb. Mivel előfordulhat, hogy eláll a szél és a tó közepén rekedünk, készítsünk evezőt is. Az evezőt, tökéletes lecsiszolása után, szintén bekenjük kencével és csónaklakkal. A kényelmesebb fogás végett a végére készíthetünk egy T-fogantyút is. A hajótest belsejébe beragasztunk polisztirol (Hungarocell) tömböket, amelyek vízkiszorítása (60 kg) biztosítja, hogy a hajó ne süllyedjen el. Ezek helyett elhelyezhetünk még kifejezetten erre a célra készült felfújható hengereket is, azonban rögzítésükről gondoskodni kell. Áruk sajnos meglehetősen borsos.

Az Optimist ún. pányva-vitorlázattal rendelkezik. A vitorlát vékony pamutszövetből (angin), vagy impregnált ponyvából, szőtt fóliából készíthetjük. Mivel kis hajónk klasszikus fahajó és ha még a bevonatként is a lakkozást választjuk, akkor a rusztikus hatás érdekében mindenképpen jó választás a jó minőségű, sűrű szövésű természetes színű angin vászon. Körvonalát krétával egyenes padlóra rajzoljuk, az elülső és az alsó szegélynél 3 cm, a hátsó szegélynél 8 cm ráhagyást adunk a szövet zsugorodására. Ezután kivágjuk a szövetcsíkokat (latnizsebeket) merőlegesen a hátsó szegélyre, és a szövetet összevarrjuk (a varratok szélessége 40 mm). A vitorlát géppel varrjuk. A vitorla körvonalát egyszerű vagy dupla szegéllyel varrjuk össze és belevarrott zsinórral erősítjük. A vitorla felső csúcsán a bevarrt zsineg szemet (hurkot) alkot, ebbe toljuk be a pányvarudat (a zsineg nincs a vitorla hátsó élében). Végül vékony bőrrel vagy erősebb vászonnal beszegjük a vitorla sarkait és egymástól kb. 25 cm-enkénti távolságokban ellátjuk a sárgaréz ponyvakarikákkal. Ezek segítségével rögzítjük a vitorlát a vitorlarúdhoz (bum-hoz) és a árbochoz felhúzózsinór alkalmazásával. A vitorla hátsó élén, a bevarrt zsebekbe betesszük a latnikat. A latnik hossza legalább a háromszorosa a hátsó él legnagyobb ívmagasságának. Szélességük 30 mm, vastagságuk 3 mm. A latnik profilja oválisra csiszolt, és az árboc felé vékonyodnak. Anyaguk optimális esetben kőrisfa és a vitorlával együtt kell görbülniük a szélnyomás hatására. Szerepük, hogy meggátolják a hátsó él deformálódását és ráncosodását. A pányvarúddal állíthatjuk be a vitorla átlós feszességét a szélerősségnek megfelelően (a vitorlázat dokumentumai: ITT).

Amerigo részletes leírása a vitorla készítéséről ITT .

A fém alkatrészeket (vereteket) magunk is elkészíthetjük, de a hajósboltokban készen is beszerezhetők, bár meglehetősen borsos áron. A szükséges szerelvények (csigák, kötélszorító, bika) többsége viszonylag tűrhető áron beszerezhetők. A kötélzethez a barkács-áruházakban kapható minőség tökéletesen megfelel. Amint a vitorla felért az árboc csúcsára, azonnal indulhatunk! (feltéve, ha víz is van alattunk…:)

És íme az elkészült hajó:

Kiváncsian várjuk a vízretétel képeit, videóit.